ZOLTÁN TAMÁS ÖTVÖSÖK ÖRÖKSÉGE CÍMŰ GYŰJTEMÉNYÉNEK KIÁLLÍTÁSA
A kiállítás időtartama: 2018.október 17-től november 8-ig
Helyszín: 1055, Budapest, Balaton utca, Nagyházi Galéria és Aukciósház
ZOLTÁN TAMÁSRÓL
Az eltelt több mint ötven aktív év alatt igen sok területen tevékenykedett, de mindig is az ötvösség keretein belül. Cizellőrként dolgoztott az egykori Állami Pénzverdében, egyik modellező lett a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalatnak, oktatott az Iparművészeti Főiskolán, szakmára, szakmatörténetre tanított másutt is diákokat, és kezdő pályatársait. Éveken át művészeti vezetője, és tervezője volt egy sikeresen működő stúdiónak, volt egyéni kiállítása, és részt vett több hazai, valamint külföldi megmérettetésen. Nyert díjakat, első helyezést is, ám mégsem büszkélkedhetett azzal, hogy jelentős életművet hagy hátra az utókornak. Sok-sok évvel ezelőtt megismerkedett a zseniális, kivételes tehetségű Szvetnik Joachimmal, aki haláláig az Iparművészeti Múzeum főrestaurátora volt. Kollégáinak, és az ötvösség iránt érdeklődő közönségnek nem kell bemutatni emberi nagyságát, szakmai kiválóságát. Találkozásuk meghatározója lett a szakma további megítélésének, mesterségbeli céljainak. Miután Joachim bizalmába fogadta Tamást, baráti alapon beavatta számos „titokba”, megosztott vele különleges fortélyokat, és ugyancsak tőle tanulhatta meg azt a kikerülhetetlen szakmai alázatot, mely nélkül hozzá sem szabad kezdeni a munkához. Elsősorban ahhoz a feladathoz, amely a felbecsülhetetlen eszmei és művészi értékeket képviselő műkincsek megmentésének megannyi szigorú kritériumát foglalja magába. Az utóbbi években az ötvösmesterség múltjához kötődő eszközök, szerszámok, dokumentumok gyűjtésébe, kutatásába fogott. Talán kissé későn, hiszen ezekből a relikviákból alig maradt fenn néhány darab, mert a technikák, technológiák fejlődésével, illetve modernizálásával a régi eszközök felelőtlenül a szemétbe kerültek, elkallódtak, vagy az enyészeté lettek. Mindazonáltal, rendelkezésre áll még annyi anyag, mely lehetővé teszi, hogy egy tervezett mesterségtörténeti múzeum igen színvonalasan képes lesz megismertetni a nagyközönséggel, és a szakmabeliekkel a 19. és 20. század hazai ötvösmestereinek mindennapi műhelybéli életét, munkakörülményeit, instrumentumait, stb. A múzeum alapítása jelenleg folyamatban van.
3 kép kiemelése, ami számomra érdekes és izgalmas:
A képen különféle profilú, úgynevezett riffel reszelők láthatóak. A dolgozó részük úgy van kialakítva, meghajlítva, hogy a tárgyak szűkösebb helyeit is könnyedén megtisztíthassuk. Sajnos a mi győri ötvösműhelyünkben még nincsenek ilyenek, de mindenkppen hasznos szerszámoknak találom őket.
Ennek a képnek a középpontjában egy olyan szerszám látható, melynek segítségével a régi ezüst tárgyak finomságát lehet megállapítani. Mint tudjuk az ezüst finomságát régen latban határozták meg, így ez a szerszám is ehhez igazodik. A szépen megmunkált fogó részben 16 db ezüst rudacska sorakozik, mindegyik különböző finomságúra van készítve, 1 latostól a 16 latos finomságig. A használata pedig a következő: a szerszám alatt egy palaszerű anyagból levágott tábla látható, amelyre rákarcoltak egy vonalat a vizsgálandó tárggyal illetve az adott tárgy körülbelüli finomságát jelző rudacskával is. Ezután különböző savakkal festik be a két karcolatot, és ha a savak hatására mindkettő ugyanúgy viselkedik, akkor helyesen becsültük meg a megvizsgált tárgy finomságát, ha pedig nem, akkor ez esetben újra kell próbálkozni. Sajnos ilyen sincs a műhelyünkben, mivel mi ilyennel nem nagyon foglalkozunk, de szerintem nagyon érdekes segítsége ez a szakmát űzők körében.
Az utolsó képen különböző fejkialakítású kézi polírozó eszközöket láthatunk. Amikor még nem volt polírgép, amit ma használunk, illetve ami már a mi műhelyünkben is megtalálható, addig ilyesmi szerszámokkal végezték az ötvösök a fényesítés műveletét. Tulajdonképpen úgy kell haszálni ezeket, mintha simogatnánk a tárgy felületét, hiszen a felületi egyenetlenségeit próbáljuk ezzel az eljárással kiküszöbölni a fényesítés mellett. A szerszámok feje általában simára csiszolt achát vagy acél, amelyek többnyire rézfoglalattal kapcsolódnak a nyélhez.
A képen különféle profilú, úgynevezett riffel reszelők láthatóak. A dolgozó részük úgy van kialakítva, meghajlítva, hogy a tárgyak szűkösebb helyeit is könnyedén megtisztíthassuk. Sajnos a mi győri ötvösműhelyünkben még nincsenek ilyenek, de mindenkppen hasznos szerszámoknak találom őket.
Ennek a képnek a középpontjában egy olyan szerszám látható, melynek segítségével a régi ezüst tárgyak finomságát lehet megállapítani. Mint tudjuk az ezüst finomságát régen latban határozták meg, így ez a szerszám is ehhez igazodik. A szépen megmunkált fogó részben 16 db ezüst rudacska sorakozik, mindegyik különböző finomságúra van készítve, 1 latostól a 16 latos finomságig. A használata pedig a következő: a szerszám alatt egy palaszerű anyagból levágott tábla látható, amelyre rákarcoltak egy vonalat a vizsgálandó tárggyal illetve az adott tárgy körülbelüli finomságát jelző rudacskával is. Ezután különböző savakkal festik be a két karcolatot, és ha a savak hatására mindkettő ugyanúgy viselkedik, akkor helyesen becsültük meg a megvizsgált tárgy finomságát, ha pedig nem, akkor ez esetben újra kell próbálkozni. Sajnos ilyen sincs a műhelyünkben, mivel mi ilyennel nem nagyon foglalkozunk, de szerintem nagyon érdekes segítsége ez a szakmát űzők körében.
Az utolsó képen különböző fejkialakítású kézi polírozó eszközöket láthatunk. Amikor még nem volt polírgép, amit ma használunk, illetve ami már a mi műhelyünkben is megtalálható, addig ilyesmi szerszámokkal végezték az ötvösök a fényesítés műveletét. Tulajdonképpen úgy kell haszálni ezeket, mintha simogatnánk a tárgy felületét, hiszen a felületi egyenetlenségeit próbáljuk ezzel az eljárással kiküszöbölni a fényesítés mellett. A szerszámok feje általában simára csiszolt achát vagy acél, amelyek többnyire rézfoglalattal kapcsolódnak a nyélhez.
A kiállításon készített képanyag megtekinthető itt:
https://drive.google.com/drive/folders/1z59M01Nnt-I497UKS2JzCaKljsYQmnMz?usp=sharing